2012. szeptember 3., hétfő

Az első kardfogú

Perm. Dél Afrika

A homokdűnék tövében egy koponya fehérlik, egy letűnt kor mementója. Egy olyan szörnyetegé, amely ezelőtt millió évekig uralta ezt a területet, de a megváltozott körülmények végül legyőzték, csontjait meghagyva neki...Ez az első kardfogú krónikája...

A Perm időszak végén járunk, ekkora a kontinensek egy hatalmas földrészbe tömörültek, Pangeába. Ennek belső területei hihetetlenül szárazak voltak, az élet az oázisok közé tömörült. A növényevőknek itt elég táplálék áll a rendelkezésükre, ahogy a ragadozóknak is. A vízgyűjtő partján pareiasauruszok legelészik a növényzetet. Ezek a páncélos hüllők erős fogaiknak hála képesek megrágni az ez idő tájt elterjedt cikászok kemény leveleit. Ezeknek a hüllőknek még a szájpadlásán is fogak ülnek.
 
Ezek a teremtmények a teknősök távoli rokonai, a korszak egyik legelterjedtebb növényevő csoportja, rokonai elterjedtek voltak az egész szuperkontinensen, így a ragadozók leggyakoribb prédái. A fáról egy másik hüllő figyeli őket, bár inkább emlősnek tűnhet, a kutyáéhoz hasonló bajsza és orrtükre miatt. A felső állkapcsában két szemfoga megnagyobbodott, ez a lény nem jelent veszélyt a hozzá képest titáni méretű óriási hüllőkre. Egy lophornius, tovább ugrik egy másik fára, majd lerohan a törzsén. A tó másik partján egy elpusztult pareiasaurus van, a többi fajtársa már köré gyűlt, hogy táplálkozzanak a húsából...
 
Ezek a lények elsősorban ragadozók, apró hüllőkkel, kétéltűekkel és rovarokkal táplálkoznak, de amint dögre bukkannak azonnal rávetik magukat. Bár bizonyos példányok marakodnak egymással egy-egy szaftosabb falaton, azért jut hús mindenkinek... De a dögszag más ragadozót is ide vonzott a környékről... Az egyik domináns ragadozót... Egy dinogorgon, ez az állat még csak 1.5 méter így fiatal. Átkelt a végtelennek tűnő permi sivatagon, míg végül az oázisban kötött ki. A lophorniusok inkább menekülőre fogják, de megállnak távolabb, megvárva míg a dinogorgon befejezi az evést. Mivel ez az állat melegvérű, és a sivatagban csak kisebb állatokat tudott elejteni, de az aktív ragadozó életmódhoz minden fehérjére szüksége van... Találnia kell egy falkát, akikkel aztán együtt vadászhat, vagy elpusztul...

Miután megtöltötte a hasát, leheveredik az árnyékba, hogy kialudja magát. A lophorniusok befejezik az evést, majd szétszélednek. Delelőn jár a Nap, amikor egy különös kis állat szalad elő a bozótból, majd elkezdi lecsipegetni a pareiasaurus lábáról a húst. Egy Charassognathus, anatómiailag közelebb áll a korábban kialakuló emlősökhöz, mint a hüllőkhöz, azonban még pár száz millió évet várnia kell, míg eljön az ő ideje...