2012. január 28., szombat

2. rész: Felégett föld

Ausztrália, 45 000 évvel ezelőtt.

Az aszály teljes erejével lecsapott a kontinensre. Az egykori bozótok és erdők lassan átadják a helyüket a szavannának. A szél pernyét és füstöt hozz, keletről tűz közelít. Ezek egyre gyakoribbak a déli földrészen a szárazzá váló időjárás miatt. A lángok lassan átterjednek a közeli bozótosra. A bokrok közül egy óriási wombatra emlékeztető állat rohan ki, csak hogy meneküljön a lángok közül: egy zygomaturus. A mérete akkora mint egy törpe vízilóé, az orrán pedig egy szarvszerű képződmény.


Nem sejti, hogy a tűz mellett más veszély is leselkedik rá. A fűben Ausztrália egyik legnagyobb szárazföldi emlőse közelít felé. A zygomaturus megáll, hogy pár fűszálat lerágjon, a ragadozó ezt használja ki... Az oroszlánra hasonlító ragadozó előugrik rejtekéből. Leteremti a prédáját, majd elharapja annak torkát. Egy thylacoleo. Körülnézz, majd neki lát a húsnak. Egy idős hím, fajának valóságos óriása. 130 kg. csont és izomtömeg. A szemfogai elroppantják bármelyik nagytermetű növényevőnek  a nyakát. Egy ilyen nagy testnek szüksége van a tápanyagra. Két napja már csak dögökön él...


Miközben táplálkozik, egy másik, nála sokkal kisebb ragadozó. Thylacine, más néven erszényes farkas. Ez a ragadozó általában kisebb állatokat támad meg, de most hogy az otthonát jelentő bozótok a semmivé váltak, neki is ki kellett kényszerülnie a szavannára. A thylacoleo csontig lecsupaszította a prédáját. A kisebb állatnak csak a hátsó combon lévő húst hagyva meg.

Mint minden erszényes, a thylacoleonak is lassú az anyagcseréje. Hat napot is kibír táplálék nélkül, de vízre neki is szüksége van. A szomját a közeli vízfolyásnál csillapítja. Már hét nap telt el a vadászat óta, a bozót helyére fűmagok hullottak, amik azonnal kicsiráznak a tápanyagban gazdag hamuban. A tűzvészek után a szavanna nő és nő. Ausztrália, ahol egykor hatalmas erdők voltak, lassan megváltozik. Ezzel együtt az élővilága is. A nagy növényevőknek lassan nem akad táplálék, ami miatt a számuk megritkul, a helyükre egy gyorsan terjedő állat csordái jelentek meg. A kenguru. Ezek az állatok, már most elterjedtek a szavannákon, a jövőben ezek lesznek Ausztrália legnagyobb növényevői.

A thylacoleo már éhes, a közelben lévő kisebb csapat vörös kengurut figyeli egy bokor tövéből. Ügyel, hogy a szél a zsákmány felől fújjon. Közelebb lopakodik, majd előugrik. A kenguruk gyorsak. Szétugranak, a thylacoleonak azonban sikerül elkapnia egyet a farkánál fogva. A kenguru viszont gyorsabb, egy gyors szökkenéssel megszökik az erszényes oroszlán fogai elől. A thylacoleo már idős, és már két éve nem talált a környéken más nőstényt, így már nincs rá esély, hogy élete alkonyán továbbadja génjeit.
A túlélésért kell küzdenie.

Egy számára idegen területre téved, ahol még megtalálható az erdő egy kisebb foltja. Itt talán új vadászterületet alakíthat ki magának. Hamarosan a szél a zsákmány illatát hozza. A folyóparton egy genyornis sántikál, a bal lábán egy csúnya seb, amiből különös szag árad. Az erszényes oroszlánt ez nem érdekli. A genyornis több kilogramm színhúst jelent a számára, és gyenge. Az idős hím előront a fák közül, és a genyornis nyakára támad, a fogaival átdöfi a nyak vékony bőrét, majd miután az áldozata kiszenvedett, felordít.  Nem sejti, hogy ezt a zsákmányt már más elejtette. A folyóparton egy megalania közeledik. 7 méter hosszú, a nyála színtiszta idegméreg. A thylacoleo azonban nem akarja elengedni a zsákmányt, a megalania dühös. Sziszeg.

A thylacoleo inkább hátrál, majd távolról figyeli, ahogy a megalania neki lát a genyornis húsához. A thylacoleo dühösen megy az erdőbe. Ahogy a környéken kóborol rábukkan egy diprodon dögre, és hozzá lát. Nem sejti, hogy hamarosan az új idők szele az időleges menedékét is eléri. Füstöt hozz a szél, a szavannán újra tűz indul meg a liget felé. A thylacoleo épp becserkész egy palorchestes. Ez a tapírra emlékeztető erszényes képes a két hátsó lábára állni, és így enni a fák leveleit. A thylacoleo egy fa tetejéről les rá. Hirtelen a nyakába ugrik, a fogaival elharapja a nyakszirtjét, majd hozzálát a táplálkozáshoz. Nem számít rá, hogy a megalania is erre pályázik. A thylacoleo felordít, a megalania felé kap. A megalania túl lassú. Az erszényes oroszlán kiharap egy darabot a húsából. A szörnyeteg azonban még megmarja az erszényes oroszlán lábát, majd elmenekül.


A megalania mérge pár óra múlva hatni kezd. Az erszényes oroszlán már nem kap levegőt, izomgörcsökben rángatózik. A végét járja. A szavannán ekkor egy újabb tűz támad, a lángnyelvek áteszik magukat a száraz növényezetten. Belekapnak a fákban. A megalania túl lassú, hogy elmeneküljön. Bent ég az erdőben, a tylacoleo teste még ráng egyet, majd mozdulatlan marad, mielőtt elérték a lángok...

Emberek érkeznek a felégetett tájra, ők támasztották ezt a tűzet, hogy végezzenek a veszélyes ragadozókkal, valamint kiugrasszák a zsákmányaikat a bozótból. Ezek az emberek északról jöttek, elterjedtek a partvidéken, majd elindultak a kontinens belső részei felé. A nyomukban tűz járt. A túlzott vadászat, az erdők felégetése és a pleisztocén végi éghajlatváltozás miatt kihaltak az egykori ausztrál fauna nagyobb képviselői...


A következő rész tartalmából:  Kína a kora kréta időszakban. Az itt élő dinoszauruszokra egy különös ragadozó vadászik, egy emlős. A repenomanus, de vajon fel tudja nevelni a kölykeit, miközben a kor veszélyes ragadozóival és a saját fajtársaival is harcban kell állnia?

2012. január 27., péntek

1. rész: A halgyilkos utazása



Észak–Európa 125 millió évvel ezelőtt…

Az iguanodoncsorda
A mocsaras parton iguanodonok csordái legelésznek. Ezek a dinoszauruszok a kora kréta időszak antilopjai. A legsikeresebb növényevők, amik ezt annak köszönhetik, hogy feltalálták a rágást, és a többi dinoszauruszal szemben nem kell köveket lenyelniük. A legtöbb kontinensen elterjedtek, aminek köszönhetően gazdag táplálékforrást nyújtanak a ragadozóknak.
Ez a hely a mai London területén fekszik. Az éghajlat meleg és csapadékos. Hatalmas esőerdők és mocsarak tenyésznek szerte a vidéken.
Mint az erdőben rájuk leselkedő eotyrannus falkának. Ezek a lények most még csak emberméretűek, de a jövőben a leszármazottaik domináns ragadozók lesznek a földön. Kiszúrtak egy szélen álló fiatal állatot. Ez az iguanodon csak pár napja lett önálló, így bizonytalan.
Eotyranus falka vadászik
Hamar elkóborol a csordától. Az eotyrannusok ezt használják ki, üldözőbe veszik, és több mérföldön keresztül üldözik. Az eotyrannus jó futó, hála erős lábainak és könnyű csontozatának. Az iguanodon nem bírja az iramot. Egy folyópartján összeesik Az eotyrannusok körbeveszik, és elharapják a torkát.
Hozzálátnak a hús felfalásához, de hirtelen felkapják a fejűket. Az eotyrannus általában megvédi a zsákmányát, de úgy, hogy most a falka nőstényeinek minden tápanyagra szükség van a tojásrakáshoz, a hús megléte elsődleges fontosságúvá válik. A folyópart felől egy másik, sokkal nagyobb ragadozó közeleg.
Egy baryonix hím. Bár még maga is fiatal példány. 6 méter hosszú, távol áll még a kifejlett egyedek méretétől. Eddig az anyjával osztotta meg a területét, de egy párosodni akaró hím elüldözte az ifjút.
Ideje, hogy saját terület után nézzen és párosodjon, vagy elpusztul…

A magányos baryonix

Az eotyrannusok próbálnak neki támadni a náluk sokkal nagyobb állatnak, de az egyszerűen elkapja az állkapcsával az egyik hozzá közelebb merészkedő állatot, és a földhöz löki. Az eotyrannus feláll, és elsántíkál. A falka elmenekül, más táplálék után nézz. A baryonix a halevéshez alkalmazkodott, testalkata nem teszi lehetővé a gyorsan futó préda üldözését, ahogy hosszú állkapcsa annak leölését. A folyópartokat más, kifejlett barynixok uralják, és dögevésből nem lehet sokáig élni.
A baryonix megtöltötte a hasát az iguanodon húsával, majd leheveredett egy fa árnyékába aludni. A fején lassan kezd megjeleni a piros és kék színezet, ami azt jelzi, hogy ez a hím párosodásra kész.
Amikor felébred, beleszagol a levegőbe, majd felugat. Remélve, hogy egy közelben lévő nőstény válaszol rá. De semmi válasz.
A ragadozó beljebb halad az erdőben.  Ez nem a szokványos területe, nem sejti, hogy nem az eotyrannus itt a legveszélyesebb ragadozó. A bozótban egy csapatnyi valdosaurus legelészik, ezek a teremtmények az iguanodonok kisebb rokonai, amikor észreveszik a fiatal baryonixot, a bozótba menekülnek. 
A fák között üvöltés hallatszik. A fák közül egy csapatnyi iguanodon ront elő, a nyomukban két neovenatorral. A karcsú és veszélyes ragadozók pillanatok alatt elkapják az egyik növényevőt, majd végeznek vele. A baryonix megáll, remélve, hogy talán jut neki is a zsákmányból, de a neovenatorok nem hagynak semmit neki.

A neovenator vadászik

Már lassan két nap telt el, mióta a fiatal ragadozó ezen a vidéken kóborol, mikor víz szagát érzi. Egy folyó van a közelbe, és amit érez egy párzásra kész nőstény Baryonixnek az illata.
Elindul kelet felé. Nem veszi észre a láthatáron előbukkanó viharfelhőket. A vihar villámgyorsan lecsap, fákat csavar ki, az eső megmozgatja a talajt. Másnap reggel a fiatal baryonix felkell. Egy kidőlt fa alatta barlangnyi odúba élte túl a vihart, de más nem volt ennyire szerencsés.
A fiatal hím talál egy agyaggal ellepett baryonixot, aminek csak a feje látszik ki. Ahogy továbbhalad a parton, ki fog egy halat. A baryonix testfelépítése lehetővé teszi, hogy sokáig képes legyen várni a víz mellett, majd amikor meglátja a zsákmányt, akkor az állkapcsával kikapja. A zsákmánya egy jókora lepidotes. A halban található fehérjék és foszfor sokkal táplálóbb ezeknek a nagytestű húsevőknek, mint a szárazföldi állatok husa. Miután végzett a táplálkozással párzási hívást hallatt, de erre válasz is érkezik. A nőstény a parton várja. A baryonix újra beleszagol a levegőbe, megérzi a fiatal nőstény párzásra hívó feromonjait. Nem számít rá, hogy vetélytársa is akad.
A nád közül egy másik, vele egy idős barynix lép ki. A fején látszanak a párzásra hívó színek. Hamarosan vad ordításba kezdenek, megpróbálják egymást a hangjuk erejével elrettenteni, de ez nem sikerül.
Egymásnak rontanak, a harcban a fiatal hím ellenfelének megsérült a lába. Elsántikál a fák közé. A fiatal baryonix diadalittas üvöltést hallat.
Két hónap múlva a nőstény lerakja a tojásait a torkolatnak a parján. A torkolatvidék bövelkedik halban és dögökben, ez a vidék jó lesz, hogy felneveljék a fiókáikat.
Az új nemzedéket.

A rész zenei aláfestése


A következő rész tartalmából:
A jégkori Ausztrália. A félelmetes erszényes oroszlán, a Thylacoleo a túlélésért küzd, szemben a hatalmas Megalania priscával...