2012. szeptember 3., hétfő

Az első kardfogú

Perm. Dél Afrika

A homokdűnék tövében egy koponya fehérlik, egy letűnt kor mementója. Egy olyan szörnyetegé, amely ezelőtt millió évekig uralta ezt a területet, de a megváltozott körülmények végül legyőzték, csontjait meghagyva neki...Ez az első kardfogú krónikája...

A Perm időszak végén járunk, ekkora a kontinensek egy hatalmas földrészbe tömörültek, Pangeába. Ennek belső területei hihetetlenül szárazak voltak, az élet az oázisok közé tömörült. A növényevőknek itt elég táplálék áll a rendelkezésükre, ahogy a ragadozóknak is. A vízgyűjtő partján pareiasauruszok legelészik a növényzetet. Ezek a páncélos hüllők erős fogaiknak hála képesek megrágni az ez idő tájt elterjedt cikászok kemény leveleit. Ezeknek a hüllőknek még a szájpadlásán is fogak ülnek.
 
Ezek a teremtmények a teknősök távoli rokonai, a korszak egyik legelterjedtebb növényevő csoportja, rokonai elterjedtek voltak az egész szuperkontinensen, így a ragadozók leggyakoribb prédái. A fáról egy másik hüllő figyeli őket, bár inkább emlősnek tűnhet, a kutyáéhoz hasonló bajsza és orrtükre miatt. A felső állkapcsában két szemfoga megnagyobbodott, ez a lény nem jelent veszélyt a hozzá képest titáni méretű óriási hüllőkre. Egy lophornius, tovább ugrik egy másik fára, majd lerohan a törzsén. A tó másik partján egy elpusztult pareiasaurus van, a többi fajtársa már köré gyűlt, hogy táplálkozzanak a húsából...
 
Ezek a lények elsősorban ragadozók, apró hüllőkkel, kétéltűekkel és rovarokkal táplálkoznak, de amint dögre bukkannak azonnal rávetik magukat. Bár bizonyos példányok marakodnak egymással egy-egy szaftosabb falaton, azért jut hús mindenkinek... De a dögszag más ragadozót is ide vonzott a környékről... Az egyik domináns ragadozót... Egy dinogorgon, ez az állat még csak 1.5 méter így fiatal. Átkelt a végtelennek tűnő permi sivatagon, míg végül az oázisban kötött ki. A lophorniusok inkább menekülőre fogják, de megállnak távolabb, megvárva míg a dinogorgon befejezi az evést. Mivel ez az állat melegvérű, és a sivatagban csak kisebb állatokat tudott elejteni, de az aktív ragadozó életmódhoz minden fehérjére szüksége van... Találnia kell egy falkát, akikkel aztán együtt vadászhat, vagy elpusztul...

Miután megtöltötte a hasát, leheveredik az árnyékba, hogy kialudja magát. A lophorniusok befejezik az evést, majd szétszélednek. Delelőn jár a Nap, amikor egy különös kis állat szalad elő a bozótból, majd elkezdi lecsipegetni a pareiasaurus lábáról a húst. Egy Charassognathus, anatómiailag közelebb áll a korábban kialakuló emlősökhöz, mint a hüllőkhöz, azonban még pár száz millió évet várnia kell, míg eljön az ő ideje...

2012. július 3., kedd

Óriásfog Ödüsszeiája

Miocén időszak 23 millió évvel ezelőtt... Japán partjai.

A legnagyobb ragadozó épp becserkészte a zsákmányát. A nagy fehércápa éppen zsákmányt keres, ez a példány hét méter hosszú, de még várnia kell pár millió évet, hogy ő legyen a tengerek ura. Hirtelen valami megragadja a farokúszójánál, és megrázza. A cápa szinte ketté szakad...
A támadója egy Carcharodon megalodon, több mint 13 méter hosszú, és 60 tonna. A nagy tengeri hüllők, majd a ragadozó cetek kihalása után a cápák egyik faja hatalmas méreteket mért el, és a tenger egyik csúcsragadozója lett.


Ez a hím már több mint hat éve uralja a tengert, és most élete legnagyobb utazására indul... A világ másik részére indul, hogy párosodjon és továbbadja a génjeit. Az útjának célja a Bádeni-tenger, ahol ő is született, majd felnőtt. Útja során számtalan tengeri ragadozóval fog találkozni, feltárul előtte a Miocén kori szörnyek tengere.
Ahogy nyugat felé halad, más veszélyes ragadozókkal is találkozik. A tenger alatt füttyök hallatszanak, amiket csobbanások kísérnek... brygmophyseterek. Ezek a hét méteres ragadozók a ma élő Ámbráscetek rokonai, bár hét méteres hosszúkkal eltörpülnek a megalodonok mellett, de hála annak, hogy a füttyjelek visszaverődése után képesek követni a zsákmányt, és annak, hogy képesek fel és le is úszni, a maguk módján veszélyes ragadozók.


A megalodon pontosan az ő területükön úszik át. A cetek füttyjelekkel próbálja elkergetni a betolakodót, de a megalodon nem törődik ezekkel, egyszerűen átúszik. A brygmophyseterek tudják, hogy nem jó dolog összeakaszkodni a náluk nagyobbal.

India szubkontinens partvidékei...

A megalodon több kilométert is megtett a Japán tenger óta. Ez a hal egy igazi kozmopolita, egy példány hosszú élete során gyakorlatilag az egész világot beutazza zsákmány után kutatva. Mivel cápa ez az életeleme, állandóan úsznia kell, nem rendelkezik úszóhólyaggal. Ha leállna az a halálát jelentené.
Közben a parton egy dráma kezd kibontakozni.
A parton egy chilotherium legelészik. Ez az állat egy orrszarvúféle, de nincs tülke, helyette az állkapcsa alsó részén két meghosszabodott agyar van, ennek a segítségével ássa ki a gyökereket a föld alól, valamint ezzel kápráztatja el a nőstényeket, és ezzel vív meg a többi hímmel.
 

És ezzel védi meg magát a ragadozóktól. Szemből egy  amphicyon közelít. Ez a bestia a medvékkel és a kutyákkal is rokon, a földet az egész talpa érinti. Ez a példány igen csak nagy, grizzly méretű, és csak egy célja van. Elejteni a chilotheriumot. A chilotherium mint a legtöbb orrszarvú féle rövidlátó, ezért veszi észre későn a bestiát, de azonnal kapcsol, amikor az felé kezd rohanni. A chilotherium hátralép, majd előrerántja a fejét, a medvekutya felnyüszít, amikor az agyarak felsértik a hasán a bőrt. A fájdalomtól rángatózik a földön, miközben a rinocérosz kereket old.


A megalodon tovább folytatja az útját. Megkerüli Afrika déli csücskét, már az Atlanti óceán vízét hasítja, de érzi, hogy kezd fogyni az energiája. Fejlett érzékszerveinek hála érzékeli a víz hullámzását, és már tudja, hogy tőle pár méternyire egy cetotherium csapat úszik. Ezek a bálnák a déli vízekre igyekeznek, hogy megszüljék a borjaikat. A megalodonnal szembe haladnak, így a hatalmas cápának csak annyi dolga van, hogy balról megkerülje őket. Fél óra múlva telibe kapja a csapatot, majd elkapja az egy fiatalabb állatot. Alulról támad, a fogai összezárulnak a cetotherium hasán, és egy nagyobb darabot tép ki belőle. Nem sejti, hogy egy másik ragadozót is a környékre vonzott a hangzavar.

 
A Lyviathan ez a teremtmény az ámbráscetek rokona, 13 méter hosszú, a koponyája ebből csak 3 méter, lebukik, majd alulról támad egy nagyobb cetotheriumra. Az állat pánikba esik, elszakad a csordától, de a lyviathan beleakaszkodik a farkába, és kiharap egy nagyobb darabot. A lelassult teremtménnyel könnyedén végez. A vérszagra kisebb cápák gyűlnek, mikor a két hatalmas ragadozó elhagyja a mészárlás helyszínét.

A megalodon hamarosan az útja végéhez ér, elhagyja az Atlanti Óceánt, és azon beltenger területére ér, amit ma úgy hívunk Kárpát Medence. A partot hatalmas mocsárciprus erdők borítják, és a tenger amely az év más szakában átlagosnak mondható, veszélyes. A hatalmas cápamonstrumok ide jönnek párosodni, a nőstények itt hozzák világra utódaikat, akik hamarosan felnőnek, és útra indulnak, hogy ők legyenek a tengerek urai...
A megalodon és társai még sokáig lesznek az óceánok urai, de az Antarktiszon lévő jégtakaró növekedni fog, az óceánok lehullnak, ez pedig megpecsételi a megalodon sorsát...

Sorozatunk következő részében a Perm időszakot látogatjuk meg, azon állatok élethalál harcába nyerünk bepillantást, amelyek az emlősök ősei voltak...

2012. június 24., vasárnap

3.rész: Dinógyilkos

130 évvel ezelőtt.. Kelet Ázsia

A tűlevelüek árnyékában egy csapatnyi dinoszaurusz legelészik. psittacosaurus. Ezeknek az állatoknak papagájszerű csőre van, ami segít nekik, hogy táplálkozzanak az aljnövényzetet alkotó zsurlókból. A Földnek ezen részén, ezek a dinoszauruszok a leggyakoribb növényevők. Rokonai olyan nagyobb, később megjelenő növényevőknek mint a triceratops vagy a chasmosaurus.

 
Hirtelen a fák közül egy , kétlábú ragadozó ront elő. Alacsonyabb mint egy ember, elkapja az egyik kis dinó farkát, majd visszarántja, míg a társai elmenekülnek. Egy dilong. Ugyanabba a családba tartozik mint a Tyrannosaurus Rex, de a világnak ezen a részén a csúcsragadozói státuszért meg kell küzdenie.


A bozótból egy emlős bukkan elő. Egy repenomamus. Az emlősök az egész bolygón elterjedtek, bár a dinoszauruszok árnyékában kell élniük, de bizonyos fajaik alkalmazkodtak a vadászatukhoz. A repenomanus azonban most a könnyen megszerezhető táplálékra pályázik. A Psittacosaurus dög elég sok fehérjéhez juttathatja az emlőst, amire most nagyon is szüksége lesz...
A nőstény előrelép, majd felordít, a dilong úgy érzi, hogy ebben a helyzetben ő áll nyerésre, de a repenomamus hamarosan rácáfol.


Az állkapcsai képesek arra, hogy eltörjék a csontot, valamint hihetetlenül erős állat, körülbelül olyan mint a mai rozsomák. A raptorex még fiatal, nem elég tapasztalt, hogy ezt az ellenfelet jobb kikerülnie. A repenomamus a dinoszaurusz felé kap, az hátraugrik. A támadás meglepte, majd amikor az emlős rásziszeg eliramodik.
A repenomamus lakmározni kezd. Délutánra már csak néhány húscafat marad a psittacosaurusból, a repenomamus pedig már vissza is tér a kölykeihez. A vak és csupasz apróságok mozdulatlanul húzódnak meg az üreg mélyén, amit az anyjuk egy partoldalba ásott. A saját bundájából épített nekik fészket. A három kölyök azonnal elkezdi az anyjuk hasán leszivárgó tejet nyalogatni. Még három hónap is beletelik mire képesek lesznek járni, egy fél év mire vadászni tudnak.
A nőstény előrelátó, amint a kölykök jóllaknak, elindul hogy pótolja a fehérje állományt. Az erdő keleti szélén jinzhousauruszok fészkelnek. A csorda tagjai a hatalmas, trágyából és növényi anyagokból épített halmok mellett őrködnek


.
A nőstény megtanulta, hogy a tojásfehérje kiapadhatatlan táplálékforrás és könnyebb is megszerezni. Már alkonyodik, mikor a repenomamus kiér a fák közül a fészkelőhelyre.Majd míg az iguanodonra emlékeztető dinoszauruszok aludni térnek, addig odalopakodik a legszélső fészekhez és ásni kezd. A fogaival hamar feltöri a tojások héját, majd kinyalja a belsejüket. Ahogy visszaindul a fészkéhez, hirtelen ismerős szagot érez.
Az üregnél egy hím repenomamus van. A nőstény felmorran, majd rásziszeg a vetélytársára, de már késő. Az egyik kölyök már hiányzik, a hím megölte, majd felfalta. A felbőszült anyaállat neki ront a betolakodónak, mire az berohan a legközelebbi bozótba, de a hormonoknak nem tud parancsolni, hamarosan visszatér.
A nőstény másnap reggel megszoptatja a megmaradt két kölykét, majd újabb vadászatra indul... A közelben marad, hamarosan szagot hozz a szél, a közelben egy lialoceratops tanyázik. Ez a dinoszaurusz. Kisebb mint rokona a psittacosaurus, de ha a repenomamus közelebb tud férkőzni hozzá, akkor könnyű zsákmány. A szél megfordult, a zsákmány felől fúj. A repenomamusnak csak annyi dolga van, hogy a közelbe lopakodjon, majd ráront... Pusztán az erejével ledönti a lábáról a zsákmányt, ránehezedik, majd elharapja a torkát, de nem számít rá, hogy a bozótból egy másik ragadozó figyeli.


A sinotyrannus bár akkora mint egy ember, de így is a nőstény felé kerekedik. A repenomamus próbálja elvonszolni a zsákmányát, de a sinotyrannuson látszik, hogy tapasztalt. A nőstény felé kap, mire az hátraugrik. A következő pillanatban fel is kapja a lialoceratops dögöt, majd elrohan.
A repenomamus elindul vissza az üreghez, út közben elejt egy teknőst, ezzel csillapítja az éhségét. Költöznie kell.


Az éjszaka folyamán az ürege közelében egy dilong falka érkezik, megakarva szerezni a kölyköket, de a repenomamus mindannyiszor visszaveri a támadást. Három hét telt el...
Az üreg környéke elhagyatott, de hirtelen mozgás támad. A repenomamus nőstény lép elő, beleszimatol a levegőbe, majd kerregő hangot hallat, az üregből két kis szőrgolyó rohan ki, mire az anyjuk elindul követik őket.
A repenomamus nemzetség a későbbiekben kihal utódok nélkül, de a rokonaik túlélik a dinoszauruszok kihalását, majd a Föld uraivá vállnak...

A következő rész tartalmából: A miocéni óceánba utazunk, hogy szembenézzünk a világ leghatalmasabb cápafajával a megalodonnal, megfigyeljük a túlélésért folytatott harcát... 


 

2012. január 28., szombat

2. rész: Felégett föld

Ausztrália, 45 000 évvel ezelőtt.

Az aszály teljes erejével lecsapott a kontinensre. Az egykori bozótok és erdők lassan átadják a helyüket a szavannának. A szél pernyét és füstöt hozz, keletről tűz közelít. Ezek egyre gyakoribbak a déli földrészen a szárazzá váló időjárás miatt. A lángok lassan átterjednek a közeli bozótosra. A bokrok közül egy óriási wombatra emlékeztető állat rohan ki, csak hogy meneküljön a lángok közül: egy zygomaturus. A mérete akkora mint egy törpe vízilóé, az orrán pedig egy szarvszerű képződmény.


Nem sejti, hogy a tűz mellett más veszély is leselkedik rá. A fűben Ausztrália egyik legnagyobb szárazföldi emlőse közelít felé. A zygomaturus megáll, hogy pár fűszálat lerágjon, a ragadozó ezt használja ki... Az oroszlánra hasonlító ragadozó előugrik rejtekéből. Leteremti a prédáját, majd elharapja annak torkát. Egy thylacoleo. Körülnézz, majd neki lát a húsnak. Egy idős hím, fajának valóságos óriása. 130 kg. csont és izomtömeg. A szemfogai elroppantják bármelyik nagytermetű növényevőnek  a nyakát. Egy ilyen nagy testnek szüksége van a tápanyagra. Két napja már csak dögökön él...


Miközben táplálkozik, egy másik, nála sokkal kisebb ragadozó. Thylacine, más néven erszényes farkas. Ez a ragadozó általában kisebb állatokat támad meg, de most hogy az otthonát jelentő bozótok a semmivé váltak, neki is ki kellett kényszerülnie a szavannára. A thylacoleo csontig lecsupaszította a prédáját. A kisebb állatnak csak a hátsó combon lévő húst hagyva meg.

Mint minden erszényes, a thylacoleonak is lassú az anyagcseréje. Hat napot is kibír táplálék nélkül, de vízre neki is szüksége van. A szomját a közeli vízfolyásnál csillapítja. Már hét nap telt el a vadászat óta, a bozót helyére fűmagok hullottak, amik azonnal kicsiráznak a tápanyagban gazdag hamuban. A tűzvészek után a szavanna nő és nő. Ausztrália, ahol egykor hatalmas erdők voltak, lassan megváltozik. Ezzel együtt az élővilága is. A nagy növényevőknek lassan nem akad táplálék, ami miatt a számuk megritkul, a helyükre egy gyorsan terjedő állat csordái jelentek meg. A kenguru. Ezek az állatok, már most elterjedtek a szavannákon, a jövőben ezek lesznek Ausztrália legnagyobb növényevői.

A thylacoleo már éhes, a közelben lévő kisebb csapat vörös kengurut figyeli egy bokor tövéből. Ügyel, hogy a szél a zsákmány felől fújjon. Közelebb lopakodik, majd előugrik. A kenguruk gyorsak. Szétugranak, a thylacoleonak azonban sikerül elkapnia egyet a farkánál fogva. A kenguru viszont gyorsabb, egy gyors szökkenéssel megszökik az erszényes oroszlán fogai elől. A thylacoleo már idős, és már két éve nem talált a környéken más nőstényt, így már nincs rá esély, hogy élete alkonyán továbbadja génjeit.
A túlélésért kell küzdenie.

Egy számára idegen területre téved, ahol még megtalálható az erdő egy kisebb foltja. Itt talán új vadászterületet alakíthat ki magának. Hamarosan a szél a zsákmány illatát hozza. A folyóparton egy genyornis sántikál, a bal lábán egy csúnya seb, amiből különös szag árad. Az erszényes oroszlánt ez nem érdekli. A genyornis több kilogramm színhúst jelent a számára, és gyenge. Az idős hím előront a fák közül, és a genyornis nyakára támad, a fogaival átdöfi a nyak vékony bőrét, majd miután az áldozata kiszenvedett, felordít.  Nem sejti, hogy ezt a zsákmányt már más elejtette. A folyóparton egy megalania közeledik. 7 méter hosszú, a nyála színtiszta idegméreg. A thylacoleo azonban nem akarja elengedni a zsákmányt, a megalania dühös. Sziszeg.

A thylacoleo inkább hátrál, majd távolról figyeli, ahogy a megalania neki lát a genyornis húsához. A thylacoleo dühösen megy az erdőbe. Ahogy a környéken kóborol rábukkan egy diprodon dögre, és hozzá lát. Nem sejti, hogy hamarosan az új idők szele az időleges menedékét is eléri. Füstöt hozz a szél, a szavannán újra tűz indul meg a liget felé. A thylacoleo épp becserkész egy palorchestes. Ez a tapírra emlékeztető erszényes képes a két hátsó lábára állni, és így enni a fák leveleit. A thylacoleo egy fa tetejéről les rá. Hirtelen a nyakába ugrik, a fogaival elharapja a nyakszirtjét, majd hozzálát a táplálkozáshoz. Nem számít rá, hogy a megalania is erre pályázik. A thylacoleo felordít, a megalania felé kap. A megalania túl lassú. Az erszényes oroszlán kiharap egy darabot a húsából. A szörnyeteg azonban még megmarja az erszényes oroszlán lábát, majd elmenekül.


A megalania mérge pár óra múlva hatni kezd. Az erszényes oroszlán már nem kap levegőt, izomgörcsökben rángatózik. A végét járja. A szavannán ekkor egy újabb tűz támad, a lángnyelvek áteszik magukat a száraz növényezetten. Belekapnak a fákban. A megalania túl lassú, hogy elmeneküljön. Bent ég az erdőben, a tylacoleo teste még ráng egyet, majd mozdulatlan marad, mielőtt elérték a lángok...

Emberek érkeznek a felégetett tájra, ők támasztották ezt a tűzet, hogy végezzenek a veszélyes ragadozókkal, valamint kiugrasszák a zsákmányaikat a bozótból. Ezek az emberek északról jöttek, elterjedtek a partvidéken, majd elindultak a kontinens belső részei felé. A nyomukban tűz járt. A túlzott vadászat, az erdők felégetése és a pleisztocén végi éghajlatváltozás miatt kihaltak az egykori ausztrál fauna nagyobb képviselői...


A következő rész tartalmából:  Kína a kora kréta időszakban. Az itt élő dinoszauruszokra egy különös ragadozó vadászik, egy emlős. A repenomanus, de vajon fel tudja nevelni a kölykeit, miközben a kor veszélyes ragadozóival és a saját fajtársaival is harcban kell állnia?

2012. január 27., péntek

1. rész: A halgyilkos utazása



Észak–Európa 125 millió évvel ezelőtt…

Az iguanodoncsorda
A mocsaras parton iguanodonok csordái legelésznek. Ezek a dinoszauruszok a kora kréta időszak antilopjai. A legsikeresebb növényevők, amik ezt annak köszönhetik, hogy feltalálták a rágást, és a többi dinoszauruszal szemben nem kell köveket lenyelniük. A legtöbb kontinensen elterjedtek, aminek köszönhetően gazdag táplálékforrást nyújtanak a ragadozóknak.
Ez a hely a mai London területén fekszik. Az éghajlat meleg és csapadékos. Hatalmas esőerdők és mocsarak tenyésznek szerte a vidéken.
Mint az erdőben rájuk leselkedő eotyrannus falkának. Ezek a lények most még csak emberméretűek, de a jövőben a leszármazottaik domináns ragadozók lesznek a földön. Kiszúrtak egy szélen álló fiatal állatot. Ez az iguanodon csak pár napja lett önálló, így bizonytalan.
Eotyranus falka vadászik
Hamar elkóborol a csordától. Az eotyrannusok ezt használják ki, üldözőbe veszik, és több mérföldön keresztül üldözik. Az eotyrannus jó futó, hála erős lábainak és könnyű csontozatának. Az iguanodon nem bírja az iramot. Egy folyópartján összeesik Az eotyrannusok körbeveszik, és elharapják a torkát.
Hozzálátnak a hús felfalásához, de hirtelen felkapják a fejűket. Az eotyrannus általában megvédi a zsákmányát, de úgy, hogy most a falka nőstényeinek minden tápanyagra szükség van a tojásrakáshoz, a hús megléte elsődleges fontosságúvá válik. A folyópart felől egy másik, sokkal nagyobb ragadozó közeleg.
Egy baryonix hím. Bár még maga is fiatal példány. 6 méter hosszú, távol áll még a kifejlett egyedek méretétől. Eddig az anyjával osztotta meg a területét, de egy párosodni akaró hím elüldözte az ifjút.
Ideje, hogy saját terület után nézzen és párosodjon, vagy elpusztul…

A magányos baryonix

Az eotyrannusok próbálnak neki támadni a náluk sokkal nagyobb állatnak, de az egyszerűen elkapja az állkapcsával az egyik hozzá közelebb merészkedő állatot, és a földhöz löki. Az eotyrannus feláll, és elsántíkál. A falka elmenekül, más táplálék után nézz. A baryonix a halevéshez alkalmazkodott, testalkata nem teszi lehetővé a gyorsan futó préda üldözését, ahogy hosszú állkapcsa annak leölését. A folyópartokat más, kifejlett barynixok uralják, és dögevésből nem lehet sokáig élni.
A baryonix megtöltötte a hasát az iguanodon húsával, majd leheveredett egy fa árnyékába aludni. A fején lassan kezd megjeleni a piros és kék színezet, ami azt jelzi, hogy ez a hím párosodásra kész.
Amikor felébred, beleszagol a levegőbe, majd felugat. Remélve, hogy egy közelben lévő nőstény válaszol rá. De semmi válasz.
A ragadozó beljebb halad az erdőben.  Ez nem a szokványos területe, nem sejti, hogy nem az eotyrannus itt a legveszélyesebb ragadozó. A bozótban egy csapatnyi valdosaurus legelészik, ezek a teremtmények az iguanodonok kisebb rokonai, amikor észreveszik a fiatal baryonixot, a bozótba menekülnek. 
A fák között üvöltés hallatszik. A fák közül egy csapatnyi iguanodon ront elő, a nyomukban két neovenatorral. A karcsú és veszélyes ragadozók pillanatok alatt elkapják az egyik növényevőt, majd végeznek vele. A baryonix megáll, remélve, hogy talán jut neki is a zsákmányból, de a neovenatorok nem hagynak semmit neki.

A neovenator vadászik

Már lassan két nap telt el, mióta a fiatal ragadozó ezen a vidéken kóborol, mikor víz szagát érzi. Egy folyó van a közelbe, és amit érez egy párzásra kész nőstény Baryonixnek az illata.
Elindul kelet felé. Nem veszi észre a láthatáron előbukkanó viharfelhőket. A vihar villámgyorsan lecsap, fákat csavar ki, az eső megmozgatja a talajt. Másnap reggel a fiatal baryonix felkell. Egy kidőlt fa alatta barlangnyi odúba élte túl a vihart, de más nem volt ennyire szerencsés.
A fiatal hím talál egy agyaggal ellepett baryonixot, aminek csak a feje látszik ki. Ahogy továbbhalad a parton, ki fog egy halat. A baryonix testfelépítése lehetővé teszi, hogy sokáig képes legyen várni a víz mellett, majd amikor meglátja a zsákmányt, akkor az állkapcsával kikapja. A zsákmánya egy jókora lepidotes. A halban található fehérjék és foszfor sokkal táplálóbb ezeknek a nagytestű húsevőknek, mint a szárazföldi állatok husa. Miután végzett a táplálkozással párzási hívást hallatt, de erre válasz is érkezik. A nőstény a parton várja. A baryonix újra beleszagol a levegőbe, megérzi a fiatal nőstény párzásra hívó feromonjait. Nem számít rá, hogy vetélytársa is akad.
A nád közül egy másik, vele egy idős barynix lép ki. A fején látszanak a párzásra hívó színek. Hamarosan vad ordításba kezdenek, megpróbálják egymást a hangjuk erejével elrettenteni, de ez nem sikerül.
Egymásnak rontanak, a harcban a fiatal hím ellenfelének megsérült a lába. Elsántikál a fák közé. A fiatal baryonix diadalittas üvöltést hallat.
Két hónap múlva a nőstény lerakja a tojásait a torkolatnak a parján. A torkolatvidék bövelkedik halban és dögökben, ez a vidék jó lesz, hogy felneveljék a fiókáikat.
Az új nemzedéket.

A rész zenei aláfestése


A következő rész tartalmából:
A jégkori Ausztrália. A félelmetes erszényes oroszlán, a Thylacoleo a túlélésért küzd, szemben a hatalmas Megalania priscával...