2012. január 28., szombat

2. rész: Felégett föld

Ausztrália, 45 000 évvel ezelőtt.

Az aszály teljes erejével lecsapott a kontinensre. Az egykori bozótok és erdők lassan átadják a helyüket a szavannának. A szél pernyét és füstöt hozz, keletről tűz közelít. Ezek egyre gyakoribbak a déli földrészen a szárazzá váló időjárás miatt. A lángok lassan átterjednek a közeli bozótosra. A bokrok közül egy óriási wombatra emlékeztető állat rohan ki, csak hogy meneküljön a lángok közül: egy zygomaturus. A mérete akkora mint egy törpe vízilóé, az orrán pedig egy szarvszerű képződmény.


Nem sejti, hogy a tűz mellett más veszély is leselkedik rá. A fűben Ausztrália egyik legnagyobb szárazföldi emlőse közelít felé. A zygomaturus megáll, hogy pár fűszálat lerágjon, a ragadozó ezt használja ki... Az oroszlánra hasonlító ragadozó előugrik rejtekéből. Leteremti a prédáját, majd elharapja annak torkát. Egy thylacoleo. Körülnézz, majd neki lát a húsnak. Egy idős hím, fajának valóságos óriása. 130 kg. csont és izomtömeg. A szemfogai elroppantják bármelyik nagytermetű növényevőnek  a nyakát. Egy ilyen nagy testnek szüksége van a tápanyagra. Két napja már csak dögökön él...


Miközben táplálkozik, egy másik, nála sokkal kisebb ragadozó. Thylacine, más néven erszényes farkas. Ez a ragadozó általában kisebb állatokat támad meg, de most hogy az otthonát jelentő bozótok a semmivé váltak, neki is ki kellett kényszerülnie a szavannára. A thylacoleo csontig lecsupaszította a prédáját. A kisebb állatnak csak a hátsó combon lévő húst hagyva meg.

Mint minden erszényes, a thylacoleonak is lassú az anyagcseréje. Hat napot is kibír táplálék nélkül, de vízre neki is szüksége van. A szomját a közeli vízfolyásnál csillapítja. Már hét nap telt el a vadászat óta, a bozót helyére fűmagok hullottak, amik azonnal kicsiráznak a tápanyagban gazdag hamuban. A tűzvészek után a szavanna nő és nő. Ausztrália, ahol egykor hatalmas erdők voltak, lassan megváltozik. Ezzel együtt az élővilága is. A nagy növényevőknek lassan nem akad táplálék, ami miatt a számuk megritkul, a helyükre egy gyorsan terjedő állat csordái jelentek meg. A kenguru. Ezek az állatok, már most elterjedtek a szavannákon, a jövőben ezek lesznek Ausztrália legnagyobb növényevői.

A thylacoleo már éhes, a közelben lévő kisebb csapat vörös kengurut figyeli egy bokor tövéből. Ügyel, hogy a szél a zsákmány felől fújjon. Közelebb lopakodik, majd előugrik. A kenguruk gyorsak. Szétugranak, a thylacoleonak azonban sikerül elkapnia egyet a farkánál fogva. A kenguru viszont gyorsabb, egy gyors szökkenéssel megszökik az erszényes oroszlán fogai elől. A thylacoleo már idős, és már két éve nem talált a környéken más nőstényt, így már nincs rá esély, hogy élete alkonyán továbbadja génjeit.
A túlélésért kell küzdenie.

Egy számára idegen területre téved, ahol még megtalálható az erdő egy kisebb foltja. Itt talán új vadászterületet alakíthat ki magának. Hamarosan a szél a zsákmány illatát hozza. A folyóparton egy genyornis sántikál, a bal lábán egy csúnya seb, amiből különös szag árad. Az erszényes oroszlánt ez nem érdekli. A genyornis több kilogramm színhúst jelent a számára, és gyenge. Az idős hím előront a fák közül, és a genyornis nyakára támad, a fogaival átdöfi a nyak vékony bőrét, majd miután az áldozata kiszenvedett, felordít.  Nem sejti, hogy ezt a zsákmányt már más elejtette. A folyóparton egy megalania közeledik. 7 méter hosszú, a nyála színtiszta idegméreg. A thylacoleo azonban nem akarja elengedni a zsákmányt, a megalania dühös. Sziszeg.

A thylacoleo inkább hátrál, majd távolról figyeli, ahogy a megalania neki lát a genyornis húsához. A thylacoleo dühösen megy az erdőbe. Ahogy a környéken kóborol rábukkan egy diprodon dögre, és hozzá lát. Nem sejti, hogy hamarosan az új idők szele az időleges menedékét is eléri. Füstöt hozz a szél, a szavannán újra tűz indul meg a liget felé. A thylacoleo épp becserkész egy palorchestes. Ez a tapírra emlékeztető erszényes képes a két hátsó lábára állni, és így enni a fák leveleit. A thylacoleo egy fa tetejéről les rá. Hirtelen a nyakába ugrik, a fogaival elharapja a nyakszirtjét, majd hozzálát a táplálkozáshoz. Nem számít rá, hogy a megalania is erre pályázik. A thylacoleo felordít, a megalania felé kap. A megalania túl lassú. Az erszényes oroszlán kiharap egy darabot a húsából. A szörnyeteg azonban még megmarja az erszényes oroszlán lábát, majd elmenekül.


A megalania mérge pár óra múlva hatni kezd. Az erszényes oroszlán már nem kap levegőt, izomgörcsökben rángatózik. A végét járja. A szavannán ekkor egy újabb tűz támad, a lángnyelvek áteszik magukat a száraz növényezetten. Belekapnak a fákban. A megalania túl lassú, hogy elmeneküljön. Bent ég az erdőben, a tylacoleo teste még ráng egyet, majd mozdulatlan marad, mielőtt elérték a lángok...

Emberek érkeznek a felégetett tájra, ők támasztották ezt a tűzet, hogy végezzenek a veszélyes ragadozókkal, valamint kiugrasszák a zsákmányaikat a bozótból. Ezek az emberek északról jöttek, elterjedtek a partvidéken, majd elindultak a kontinens belső részei felé. A nyomukban tűz járt. A túlzott vadászat, az erdők felégetése és a pleisztocén végi éghajlatváltozás miatt kihaltak az egykori ausztrál fauna nagyobb képviselői...


A következő rész tartalmából:  Kína a kora kréta időszakban. Az itt élő dinoszauruszokra egy különös ragadozó vadászik, egy emlős. A repenomanus, de vajon fel tudja nevelni a kölykeit, miközben a kor veszélyes ragadozóival és a saját fajtársaival is harcban kell állnia?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése