1. rész: A halgyilkos utazása

Észak–Európa 125 millió évvel ezelőtt…

Az iguanodoncsorda

A mocsaras parton iguanodonok csordái legelésznek. Ezek a dinoszauruszok a kora kréta időszak antilopjai. A legsikeresebb növényevők, amik ezt annak köszönhetik, hogy feltalálták a rágást, és a többi dinoszauruszal szemben nem kell köveket lenyelniük. A legtöbb kontinensen elterjedtek, aminek köszönhetően gazdag táplálékforrást nyújtanak a ragadozóknak.

Ez a hely a mai London területén fekszik. Az éghajlat meleg és csapadékos. Hatalmas esőerdők és mocsarak tenyésznek szerte a vidéken.

Mint az erdőben rájuk leselkedő eotyrannus falkának. Ezek a lények most még csak emberméretűek, de a jövőben a leszármazottaik domináns ragadozók lesznek a földön. Kiszúrtak egy szélen álló fiatal állatot. Ez az iguanodon csak pár napja lett önálló, így bizonytalan.

Eotyranus falka vadászik

Hamar elkóborol a csordától. Az eotyrannusok ezt használják ki, üldözőbe veszik, és több mérföldön keresztül üldözik. Az eotyrannus jó futó, hála erős lábainak és könnyű csontozatának. Az iguanodon nem bírja az iramot. Egy folyópartján összeesik Az eotyrannusok körbeveszik, és elharapják a torkát.

Hozzálátnak a hús felfalásához, de hirtelen felkapják a fejűket. Az eotyrannus általában megvédi a zsákmányát, de úgy, hogy most a falka nőstényeinek minden tápanyagra szükség van a tojásrakáshoz, a hús megléte elsődleges fontosságúvá válik. A folyópart felől egy másik, sokkal nagyobb ragadozó közeleg.

Egy baryonix hím. Bár még maga is fiatal példány. 6 méter hosszú, távol áll még a kifejlett egyedek méretétől. Eddig az anyjával osztotta meg a területét, de egy párosodni akaró hím elüldözte az ifjút.

Ideje, hogy saját terület után nézzen és párosodjon, vagy elpusztul…

A magányos baryonix

Az eotyrannusok próbálnak neki támadni a náluk sokkal nagyobb állatnak, de az egyszerűen elkapja az állkapcsával az egyik hozzá közelebb merészkedő állatot, és a földhöz löki. Az eotyrannus feláll, és elsántíkál. A falka elmenekül, más táplálék után nézz. A baryonix a halevéshez alkalmazkodott, testalkata nem teszi lehetővé a gyorsan futó préda üldözését, ahogy hosszú állkapcsa annak leölését. A folyópartokat más, kifejlett barynixok uralják, és dögevésből nem lehet sokáig élni.

A baryonix megtöltötte a hasát az iguanodon húsával, majd leheveredett egy fa árnyékába aludni. A fején lassan kezd megjeleni a piros és kék színezet, ami azt jelzi, hogy ez a hím párosodásra kész.

Amikor felébred, beleszagol a levegőbe, majd felugat. Remélve, hogy egy közelben lévő nőstény válaszol rá. De semmi válasz.

A ragadozó beljebb halad az erdőben.  Ez nem a szokványos területe, nem sejti, hogy nem az eotyrannus itt a legveszélyesebb ragadozó. A bozótban egy csapatnyi valdosaurus legelészik, ezek a teremtmények az iguanodonok kisebb rokonai, amikor észreveszik a fiatal baryonixot, a bozótba menekülnek. 

A fák között üvöltés hallatszik. A fák közül egy csapatnyi iguanodon ront elő, a nyomukban két neovenatorral. A karcsú és veszélyes ragadozók pillanatok alatt elkapják az egyik növényevőt, majd végeznek vele. A baryonix megáll, remélve, hogy talán jut neki is a zsákmányból, de a neovenatorok nem hagynak semmit neki.

A neovenator vadászik

Már lassan két nap telt el, mióta a fiatal ragadozó ezen a vidéken kóborol, mikor víz szagát érzi. Egy folyó van a közelbe, és amit érez egy párzásra kész nőstény Baryonixnek az illata.

Elindul kelet felé. Nem veszi észre a láthatáron előbukkanó viharfelhőket. A vihar villámgyorsan lecsap, fákat csavar ki, az eső megmozgatja a talajt. Másnap reggel a fiatal baryonix felkell. Egy kidőlt fa alatta barlangnyi odúba élte túl a vihart, de más nem volt ennyire szerencsés.

A fiatal hím talál egy agyaggal ellepett baryonixot, aminek csak a feje látszik ki. Ahogy továbbhalad a parton, ki fog egy halat. A baryonix testfelépítése lehetővé teszi, hogy sokáig képes legyen várni a víz mellett, majd amikor meglátja a zsákmányt, akkor az állkapcsával kikapja. A zsákmánya egy jókora lepidotes. A halban található fehérjék és foszfor sokkal táplálóbb ezeknek a nagytestű húsevőknek, mint a szárazföldi állatok husa. Miután végzett a táplálkozással párzási hívást hallatt, de erre válasz is érkezik. A nőstény a parton várja. A baryonix újra beleszagol a levegőbe, megérzi a fiatal nőstény párzásra hívó feromonjait. Nem számít rá, hogy vetélytársa is akad.

A nád közül egy másik, vele egy idős barynix lép ki. A fején látszanak a párzásra hívó színek. Hamarosan vad ordításba kezdenek, megpróbálják egymást a hangjuk erejével elrettenteni, de ez nem sikerül.

Egymásnak rontanak, a harcban a fiatal hím ellenfelének megsérült a lába. Elsántikál a fák közé. A fiatal baryonix diadalittas üvöltést hallat.

Két hónap múlva a nőstény lerakja a tojásait a torkolatnak a parján. A torkolatvidék bövelkedik halban és dögökben, ez a vidék jó lesz, hogy felneveljék a fiókáikat.

Az új nemzedéket.

A rész zenei aláfestése

A következő rész tartalmából:

A jégkori Ausztrália. A félelmetes erszényes oroszlán, a Thylacoleo a túlélésért küzd, szemben a hatalmas Megalania priscával...